Hosszú szünet után ismét jelentkezem... lesz hamarosan hosszabb, nosztalgikus bejegyzés is. Azon tűnődöm mostanság, milyen érdekesen működik az ember... most, mikor fizikailag vagyok szarul, lelkileg kicsit helyrebillentem. Vagy mégsem, de legalábbis nem foglalkozom vele, mert más köt le. Aztán jönnek a tétlen péntek esték, és ilyenkor minden a feje tetejére áll kicsit. De inkább idéznék megint, ez többet mond most mindennél.
Tóth Árpád: Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.