Mikor ezt a blogot írni kezdtem, afféle világmegváltó hangulatom volt… legalábbis a saját világom, a saját életem kívántam megváltani. Ez pillanatnyi hangulat volt persze, de elgondolkodtatott, min kéne változtatnom. Úgy döntöttem, mostantól jobban átgondolom, kikre szánok időt az életemből. Sokszor éreztem már úgy, és mostanában is gyakran, hogy sok olyan ember vesz körül, akikkel minimális szintű, teljesen felületes kapcsolatban állok – kérdés, minek. Kinek jó ez? Valóban szüksége van az embernek ezekre? Vajon miért? Miféle igényt elégít ez ki? – Nem tudni, de sok van belőlük, az biztos.
 Mindenesetre mától azokkal fogok törődni, akik megérdemlik, akik valóban fontosak. Rengeteg embert ismertem meg az elmúlt egy évben. Sokakban kellett csalódnom, annak ellenére, hogy sosem adtam a bizalmam könnyen. De ez is kevésnek bizonyult. Nem is baj, hiszen legalább tapasztalatot szereztem, mondhatni rám is fért. Idővel a kevésbé fontosak lemorzsolódnak, és csak az igazi barátok maradnak mellettünk.

 „A barátok olyan emberek, akik jól ismernek, mégis szeretnek.”

Közhelyes talán kicsit, de teljesen igaz. S hogy kik is ők, nehéz felismernünk, de idővel kiderül, jól döntöttünk-e. Ha pedig felismertük őket, vigyázzunk is rájuk…

„Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem olyan ritka, mint az igazi barátság.”
(Francois de La Rochefoucauld)

-the deviant-